Felhők
Elmúlt a szürkeség, felragyogott a fény.
Érdekes felhők kószálnak az ég peremén.
Imádom bámulni a fellegeket.
Ismeretlen világból hoznak üzenetet.
Hol állatformát öltenek, hol olyan mint egy hajó.
Az ég kék tengerén utazni volna jó.
De egyszer csak feltámad a szél,
Néhány felhő gyorsan útra kél.
Egy percre eltakarja a napot,
Azután vígan tovább robog.
Ilyenkor árnyak tűnnek fel a domboldalon.
Az ott egy sárkány, arrébb egy malom.
Közben fenn az égen változik a kép.
A sok felhő között egy nyílás van épp.
Mintha egy szem lenne. Az Isten letekint.
Nézi, mit művelnek az emberek megint.
Eltűnik a nyílás, beborul az ég
Villám csapkod, esik, potyog a jég.
Majd újra megbékél, kisüt a nap.
A sok furcsa felhő szerte szalad.
2020-06-01
Pablényiné Piroska