A BÖGRÉK
Elmosogattam tegnap este
nyolcra.
Rakosgattam a bögréket fel a
polcra.
Köztük van két fületlen, de elölrõl
szépek,
olyanok mint a többiek: épek.
Csak a hibás részt hátra kell
tenni,
nem kell azt a hibát úgy
szemügyre venni!
Eszembe jutnak most felebarátok,
kiket – képletesen – fületlennek
látok,
úgy teszem fel õket életem
polcára,
hogy ne lássak mindég arra a
hibára,
hanem csak a szépre, hanem csak
a jóra.
Mert ha egyszer én térek
nyugovóra,
úgy tesz el engem is az igazságos
Isten,
ahogy a bögréket rakosgatom itt,
lenn:
hátrafelé az én letörött fülemmel.
E verset egyik XI. kerületi tagszervezetünk,
az Albertfalvai Polgárok
Köre elnökétõl kaptuk.
Kedves néhai tagtársuk, Koncz
Endréné Gabi néni írta.