Jó tanács

Jó tanács

Ha elfáradtál, mert elmúltak az évek,
Ne csüggedj, keress a korodnak megfelelő szépet.
Ami mellett fiatalon elmentél rohanva,
Most ráérsz megnézni, botra támaszkodva
Nevess, szeress, a bajt soha ne keresd,
Örülj a mának, holnap már rosszabb is lehet.
Keress barátokat, bánatodat oszd meg.
Ha osztasz bármit is, egyre kevesebb lesz.
Soha ne hidd, hogy sorsod a legrosszabb,
Mindenki magát hiszi a legnyomorultabbnak.
Légy vidám - mert teljesen mindegy -
Az élet úgysem áll meg, és úgy sokkal könnyebb.
Ne sajnáld magad, légy arra büszke,
Sok mindent átéltél, és mégsem tört össze.
És mert visszahozni semmit sem lehet,
Fogadd el így, és élj emberhez méltó, derűs életet.

Köszöntő

 

Egyedüli gyerek voltam,

barátokra, társra vágytam.

Iskolában, munkahelyen, 

itt is, ott is rátaláltam.

 

Van, ki pénzt gyűjt, kocsit, telket, 

mások barátokra leltek.

Én így tettem, s örömömre

sok jó barát van körömbe.

 

Nyugdíjasként is kerestem

Egyesületi tag lettem.

Kirándulunk, énekelünk,

előadásokra megyünk.

 

Húsz éve, hogy megszületett,

létre jött az Egyesület.

Sokan közben eltávoztak,

újak hozzánk csatlakoztak.

 

Örülünk, hogy itt lehetünk,

nyugdíjasok, gyertek velünk!

Dolgoztunk már sok - sok évet,

tartogat még jót az élet.

 

Köszöntöm a résztvevőket,

minden tagot és vendéget.

Van itt egy - két alapító,

köszöntse őket énekszó.

 

Ziegler Mária

 

 

 

Szádeczky-Kardoss György

Nincs időd  

 

Szoktál-e néha meg-megállni,

És néhány percre megcsodálni

A zöld mezőt, a sok virágot,

Az ezerszínű, szép világot,

A dús erdőt, a zúgó fákat,

A csillagfényes éjszakákat,

A völgy ölét, a hegytetőt?

Nem, neked erre nincs időd!

 

Szoktál-e néha simogatni,

Sajgó sebekre enyhet adni,

A hulló könnyeket letörülni,

Más boldogságán is örülni,

Meghallgatni, akinek ajka

Bánatra nyílik és panaszra,

Vigasztalni a szenvedőt?

Nem, neked erre nincs időd!

 

S ha est borul a késő mára,

Készülni kell a számadásra,

Mérlegre tenni egész élted,

Tettél-e jót, láttál-e szépet,

És nincs más vágyad csupán ennyi:

Nem rohanni, csak ember lenni,

Hiszen már látod a temetőt!

De most már késő!... Nincs időd!

 

Várnai Zseni


ÉVEIM

Amikor negyven éves lettem,
nagyon sokalltam ezt a számot;
egy évecskét hát letagadtam,
hosszabbítván az ifjúságot.

Nem tudtam akkor, mily parázslón
ifjú, aki csak negyven éves,
s magamat csalva ragaszkodtam
ahhoz az egy ellopott évhez.

Mikor azután ötven lettem,
 de csak negyvenkilencet mondtam,
ma már tudom, én balga lélek,
akkor is még, mily ifjú voltam.

És egyre szörnyűbb évek jöttek:
milliók haltak, ifjan égtek...
nem számoltam már életemmel,
mindegy volt már: mióta élek.

Mindegy volt már, hogy meddig élek,
 sorsom a messzi csillagokban, 
harcoltam, írtam? árva lélek,
egy elvadult embervadonban.

Hány év repült el így fölöttem,
lehetne száz, vagy ezer év is,
volt úgy, hogy majdnem összetörtem,
aztán szívem föléledt mégis.

Élek, mint ősi tölgy az erdőn,
évgyűrűimmel megjelölve,
s lombkoronás, magas fejemmel
zúgom a dalt, tán' mindörökre!

 

 

Mama miért?

 

Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját:

Mert én nő vagyok - válaszolta az asszony.

Ezt nem értem! - mondja a kisfiú

És ezt soha nem is fogod megérteni. - válaszolta gyermekét átölelve az anya.

 

Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is:

Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?

Minden nő ok nélkül sír. - Ez volt minden, amit az apa válaszolt.

 

A fiúcska felnőtt férfi lett, és még mindig kereste a választ,

vajon miért sírnak időközönként a nők.

Egyszer megkérdezte a Legfelsőbb Hatalmat:

- Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen?

 

Az Atya elgondolkozva válaszolt:

Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam.

Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja,

mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni.

 

Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi,

hogy akkor is továbbmenjen, amikor már mindenki más feladja,

hogy a betegségek és a bánat idején is

ellássa családját panaszkodás nélkül.

 

Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és

minden körülmények között szereti, még akkor is, ha a gyermek őt

mélyen megbántotta.

 

Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együtt

szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy

vigyázzon férje szívére.

 

Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja: egy jó férj soha nem sérti

meg a feleségét, mégis néha próbára tesz a nő érzéseit,

határozottságát és kitartását, hogy sziklaszilárdan férje mellett áll-e?

 

És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson.

A könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ belőlük,

amennyire csak szüksége van.

 

Látod: Egy nő szépsége tehát, nem a ruhájától függ, amit éppen visel,

vagy az alakjától amilyen az ő formássága,

de még nem is attól, ahogyan a haját viseli.

 

Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve kapuja,

ahol a szeretet lakozik.

 

 

 

Anyák napjára

 

ÉDESANYA ott fönt az angyalok között,
rád gondolok ma is sűrű könnyek mögött.
Hiányod kíséri minden órám s percem,
égi mosolyoddal simítsd meg a lelkem!
 

Gond, bánat, szomorúság látogatta gyakran,
de mosolygott a szeme s dalolt az ő ajka.
Dolgos keze meg nem állt se éjjel se nappal,
Ő volt az én ÉDESANYÁM, isten nyugosztalja!

 

 Ezt a szép verset az index.hu Nyugdíjas netterek oldalon találtam.

Aláírás:katyusa

Friss híreink

Please publish modules in offcanvas position.