2018 Karácsonyára kapott könyvajándékaim között találtam Dessewffy Gyula tanú-vallomás című könyvét. A könyvet az Országos Eckhardt Tibor Alapítvány adta ki, amely teljes egészében, változtatás nélkül tartalmazza a szerző tanú-vallomás című, az Észak – Amerikai Egyesült Államokban az Universe Publishing Company kiadásában megjelent visszaemlékezését./ Budapest 1946 és Brazilia 1987/
Mielőtt neki kezdtem volna az olvasásnak, az ajándékozó közölte: azért adja ezt a könyvet, mert tudomása van arról, hogy édesapám, Reményi József fiatal korában gróf Dessewffy Gyula királytelki birtokán, mint könyvelő és amatőr fotós ismerkedett meg a gróffal és barátság is fejlődött ki közöttük.
Felcsigázta azonnal az érdeklődésemet a furcsa szituáció: Hogyan jöhetett létre - a XX.század elején Magyarországon - egy fiatal alkalmazott könyvelő és egy főnemesi származású gróf között olyan ismeretség, amelyből barátság lett? Kutatva édesapám naplójában leírtak között, megtaláltam jegyzetét a fiatal gróffal való különös találkozásról és mindkettőjük által vallott közös szociális, humanista életszemléletről és a demokratikus változás szükségességéről.
Dessewffy Gyula történelmi magyar család leszármazottja, egyik őse gróf Dessewffy Aurél , a reformkori Magyarországon a konzervatív párt vezére volt.
Egyéniségének alakulására a legdöntőbb befolyást a családjának hagyománya , otthonának történelmi légköre gyakorolt. Dessewffy Gyula így már fiatal korában elkötelezte magát a demokratikus haladás és a gyökeres társadalmi haladás mellett.
A földbirtokos szerző nemcsak laptulajdonos-főszerkesztő(Ország útja, Kis Újság) ,de kitűnő újságíró , publicista is volt.
A német megszállás alatt részt vett az ellenállási mozgalom , a Magyar Front tevékenységében. 1945-ben a Kisgazdapárt országgyűlési képviselője volt, majd a francia követség segítségével Párisba emigrált. 1951-től- 1954-ig Münchenben a Szabad Európa Rádió magyar osztályának főszerkesztője. Később Amerikából, Braziliába költözött és ott kezdett új életet. Álladó érdeklődéssel figyelte és kísérte a magyar, hazai viszonyok alakulását. 1985-ben, 40 év után Magyarországra látogatott. A magyar öntudat fenntartását képviselő újságíró szemével a reformkortól, a kiegyezés utáni XIX századi magyarországi viszonyokból, és az elkövetett magyar hibákból kiinduló és a XX. század eseményeiből levont megállapításai figyelemre méltóak!
Nem akarok Dessewffy Gyuláról és édesapám – gróf kapcsolatáról többet írni, hanem felhasználva forrásként, Dessewffy Gyula: tanú-vallomás című könyvét, annak olvasásakor talált megállapításokat, idézeteket kívánom közreadni.
„A két világháború közötti időszak és a rákövetkező évtizedek megértéséhez a múltba kell visszanyúlnunk. Mindennek van előzménye és következménye……pillanatnyi érdektől mentesen kell megismerni a múltat ahhoz, hogy véleményt alkothassunk a jelenről és ebből kiindulva, bepillantást nyerjünk a jövőbe. A történelem helyes kiértékelése előfeltétele egy önállóan gondolkodó közvélemény kialakulásának.
Vádolhatók vagyunk, hogy a két világháború közötti utolsó órák lehetőségeit nem használtuk fel égető szociális gazdasági, társadalmi reformok megvalósítására, hogy hűtlenek lettünk önmagunkhoz és történelmi hagyományainkhoz. Szélső nacionalista szólamok elsodortak és végül megszédülve a „ mindent vissza „ irreális jelszavától és a német ígéretektől, vesztünkbe rohantunk.”
„A jövő generációjának szüksége van mind hibáink feltárására, mind egyéni és osztályérdekeinktől, valamint pártszempontoktól mentes történelmi értékelésre. Ez majd bebizonyítja,hogy nem vagyunk rosszabbak másoknál. Nincs okunk sem dicsekvésre, sem szégyenkezésre. Mentségeink nincsenek, de vannak magyarázataink.”
„A közvélemény még nem tért magához sem az Osztrák-Magyar Monarchia hirtelen felbomlásából, sem a háború elvesztésének kábulatából. A trianoni béke diktátum igazságtalansága bénítólag hatott elsősorban azokra a politikai erőkre, amelyek az első világháború utáni Magyarországot demokratikusan akarták újjáépíteni.
Nehéz volt megérteni, hogy a demokráciát és az emberi szabadságjogokat hangoztató győztesek sok millió magyart, meghallgatásuk nélkül, kiszolgáltatták az ellenséges érzületű szomszéd országnak. Ezzel tápot adtak a nacionalista túlzásoknak és éket vertek az egymásra utalt közép-európai népek közé. Lehetetlenné tették,hogy Közép-Európa teljesítse nemzetközi hivatását, elválasztó gátja legyen a német és orosz világuralmi törekvéseknek.”
„A vesztett háború az alacsonyabb rendűség tömegérzését váltotta ki, egyensúly-vesztetté tette az első világháború utáni magyar közvéleményt. Ilyen légkör a hangoskodóknak kedvez, ők ragadják magukhoz a politikai irányítást. A közvélemény pedig kerül minden felelősségteljes állásfoglalást.”
„ A fajelmélet ellentétben állott a magyar realitással. Az ország lakossága különféle népi elemekből alakult. Nem voltunk antiszemiták, csak a gyűlölet mesterséges és tervszerű felkeltése adott alapot a szélsőjobboldali politikának. A korszerű társadalmi és politikai követelmények teljes mértékben hiányoztak a szélsőjobboldali világnézet programjából. Ezzel szemben ezek az erők akkor már tudatosan alkalmazták a modern társadalomlélektan felismeréseit: a bosszú és a gyűlölet érzésének felkeltését, mint tömegeket mozgató erőt. Táplálni az elkeseredést, gyűlölni a zsidót, szítani a bosszút, az alantas emberi érzésekre építeni, ha nem is volt új, ebben a korszakban alkalmazták tudományos alapossággal.”
„..egy felemás rendszer jött létre, mert a magyar nép bénult állapotában sem engedte meg, hogy a vesztett háború, a Monarchia felbomlása, Trianon által teremtett űrt fasiszta diktatúra töltse ki.”
„A felvilágosodás korszakának szelleme áthatotta a magyarságot és a 1830-as években a nemzet érezte a megújulás szükségességét. Népünk nagysága, hogy erőszak helyett építést akart. Önként vállalt reformok bevezetésével korszerű fejlődés indult el. A szabadság és a nemzeti önállóság követelései párosultak társadalmi, szociális és gazdasági reformok igénylésével. Amióta csak sikerült csírájában elfojtani a Reformkor nemzeti újjászületésének forradalmát, mindig akadnak erők, amelyek veszedelmet látnak a szabadság és függetlenség, a társadalmi, gazdasági és szociális követelések együttes fellépésében.”
„Meglepő, hogy a fiatalság, ellentétben az idősebb korosztályával, a nyugati demokráciák eszméjében látta a jövőjét. Tudat alatt éreztük, hogy a fasizmus, később a kommunizmus társadalmi szociális és gazdasági változásokat a szabadság és függetlenség elvesztése ellenébe ajánlja. Útkeresésünk, kétségeink folyóiratok hasábjain, könyvek lapjain később ismertté vált csoportosulásokban jutott kifejezésre.”
„A szélsőségesek nem reformokat, hanem forradalmakat készítettek elő. Mozgósították a gyűlöletet, felkorbácsolták a szenvedélyeket, egyeduralomra, diktatúra bevezetésére törekedtek.”
„ Apám halála után, örökségem birtokában, a haladóan gondolkodó fiatalság számára folyóiratot indítottam. Az Ország Útja füstös szerkesztőségének látogatói a legkülönfélébb irányzatokhoz tartoztak. Jobban mondva, mindenünnen jelentkeztek munkatársak, akiknek torkát mondanivaló szorongatta. Kovács Imre, Ortutay gyula, Kodolányi János, Katona Jenő, Szabó Zoltán és még sokan mások. Akkor még a később gyűlöletté fajult ellentétek nem jelentkeztek.”
„Erjedt és forrongott a szellemi élet, de a háttérben ott lappangott a mindent felemésztő gyűlölet és a tudatosan táplált fanatizmus az „izmusok” mozgatói. A külföldről importált eszmék könnyű és csábító megoldást kínáltak.”
„..felismerve a Duna-medencenépeinek egymásrautaltságát, a magyarságnak kellett volna kezdeményeznie az együttműködés és békés együttélés politikáját. Ehelyett Deák és Andrássy ragaszkodtak a dualizmus megoldásához, hogy vezető szerepet biztosítsanak a magyarságnak.”
„ Hiányzott annak az újkori változásnak felismerése, hogy gyors iramban zsugorodik a földgömb és ezzel egyidejűleg növekszik a népek egymásrautaltsága is. Ma már eléggé világos, hogy a nemzetek kénytelenek összefogni, egymást támogatni, ha biztosítani akarják fennmaradásukat.”
„ A magyarság sikere azonban csak látszólagos volt, a kiegyezés a velünk és a körülöttünk élő népek háttérbeszorításával jött létre és ebben rejlett későbbi tragédiánk csírája.”
..a két világháború között:
„…. világosan láttam Magyarországon hiányzott ,az egészséges társadalmi és politikai struktúra. Képtelenek voltunk korszerűen, demokratikusan gondolkodni és cselekedni, saját sorsunkat ilyen értelemben formálni. Hiányzott a parasztság és munkásság jogainak korszerű felismerése, az őket megillető szerep biztosítása. De hiányzott egy hagyományaira támaszkodó polgári és értelmiségi réteg is, amely nem a születés jogán, hanem felkészültségére és tudására hivatkozva gondolkodik és kezdeményez.
A megyét szolgálni, állami hivatalban elhelyezkedni, felfelé görnyedni, lefelé taposni: sokkal jobban megfelelt beteg közvéleményünknek, mint az önálló kezdeményezés vagy elhelyezkedés a gyorsan fejlődő iparban vagy kereskedelemben.”
„Voltak tehát úgynevezett „úri” és „nem úri” foglalkozások. Kevesen vallották, hogy minden munka egyenlő értékű. A közszellemet egy kisebbség irányította.”
„A húszas évek önmagával tehetetlen , szellemi válsággal Küszködő magyar társadalom előítéleteinek befolyása alatt habozott egyenjogúnak elismerni a parasztságot, nem volt hajlandó biztosítani az őt megillető szerepet. Ehhez hiányzott az előrelátás, az igazi demokratikus közgondolkodás. Nem ismerte fel, hogy a parasztság egyenjogúságának elismerése előfeltétele a folyamatos társadalmi átalakulásnak.”
„Tapasztalatból tudom tehát, hogy józan ítélőképesség,hazaszeretet, magas erkölcsi színvonal jellemzi a paraszti társadalmat és ösztönösen képviseli a magyar igényeket és szellemvilágot.”
„ Az állandóan növekvő nemzeti szocialista veszély végül rádöbbentette az akkori hatalmon lévőket, hogy parasztságunk a magyar önvédelmi politikának természetes szövetségese, képes gátat vetni a fasiszta áradatnak, és biztosítani fennmaradásunkat.”
„Korosztályom érdeme, hogy napirendre tűzte a parasztság évszázadok óta halogatott problémáját, a földreformot. Falukutatóink az irodalom eszközével felkeltették közvéleményünk érdeklődését a falu iránt.”
„A Kis Újságban parasztok vitatták meg az egyetemes nemzeti és paraszti problémákat. Szószólóivá leszünk a parasztság egységének és ellenfelei minden olyan törekvésnek ,amelyik veszélyeztette ezt az egységet. Egyetemes magyar szempontból az egész paraszti réteg oszthatatlan erejére volt szükség. A parasztság egységének megbontása,tervszerű felaprózása tette később lehetővé, hogy a parasztság megszűnt létezni, mint egységes nemzeti alkotóerő. Mai magas életszínvonala sem felejtheti el parasztságunkkal, hogy jólétben,de cselédsorban él. Csak éppen az állam a földesúr.”
„Apám végrendeletében fiait arra intette, hogy a „föld , amit reátok hagyok, a nemzet tulajdona és az ország és a nép szolgálatára kötelez benneteket. Éljetek vele, de mindig a közösség érdekeinek figyelembevételével! Ma nehéz ezt megértetni, de voltak, akik keresztény szemléletük, emberszeretetük következtében a föld birtoklásában elkötelezettséget láttak a közjó szolgálatára. Ezek számára az előjog és a vagyon kötelezettséget jelentett.”
„Nem vagyok híve a kiváltságos osztályoknak, mert az ellentmond az emberi jogok és a demokrácia elvének,de híve vagyok a minőségre való törekvésnek, ennek pedig szüksége van indítékokra, szellemi és erkölcsi biztatásokra.”
„Csak intézményes szociálpolitika , mélyreható szociális és társadalmi reform, gazdasági életünk alapvető átformálása, földbirtok-reform oldhatja meg nemzeti problémáinkat.”
Sokan osztály-árulónak mondottak, mert nagybirtokos létemre földreformot hirdettem. Ma is meggyőződésem, hogy a két világháború közötti időszak legégetőbb kérdése a szabadság és függetlenség megőrzése mellett a föld igazságosabb elosztásának problémája volt.”
„..a föld birtoklása nem jogi, termelési,politikai kérdés csupán, milliók jogos követeléséről van szó. A probléma lényege az ember, akinek az érvényesülése, előrejutása, emberhez méltó életkörülményekre joga van. A tulajdon az emberi jogok egyike, de nem akkor ha a fejlődés útjában áll és mások kárára van.”
„A kételkedők számára hivatkoztunk Dánia, Hollandia példájára, ahol értékek rombolása nélkül megoldották a földreformot, a termelési problémákat: a szövetkezés, értékesítés feldolgozás kérdését is. Mi is ehhez hasonló, radikális, de ésszerű reform mellett szálltunk síkra. Millióknak akartunk földet, nagyobb kenyeret, szilárd egzisztenciát biztosítani, mert tisztában voltunk azzal, hogy ez az alapja a szabadságjogoknak, emberi méltóságunk elismerésének. Mi ebben láttuk a földreform lényegét.”
„ A két világháború közötti rövidlátó munkáspolitika idején abban reménykedtünk, hogy az öntudatos demokratikus magyar szakszervezet, karöltve a parasztsággal és a demokratikus szellemű értelmiséggel, egy gyűlölet nélküli homogén társadalmat alakíthat ki. … Mindezt azonban csírájában elfojtotta az események áradata, elsősorban Hitler hatalomra jutása,a nemzeti szocializmus térhódítása, a második világháború, amely tudománnyá fejlesztette a pusztítást.”
„ Kitört a második világ háború. Ennek során megtanultuk, hogy a materiális károk idővel helyrehozhatók. Lerombolt városok újjáépülnek, de vajon mennyire átmenetiek a népek szellemi és lelki világán elkövetett sérelmek?”
„..a Kis Újság birtokában egy életre szóló feladat vár rám: küzdeni korlátolt erőmmel, mindenekelőtt újságommal, a szabadság és függetlenség eszméjéért. Itt realizáltam, hogy az elkövetkező évek küzdelmének lényege az emberi jogok védelme lesz.”
„ Meg kellett tanulni meggyőződésünkért helytállni. Elmúlt a fasizmus elleni érvelés, vitatkozás ideje, és elérkezett a korszak, amelyben cselekedni kell. Ellenállni : emberi magatartással,apró cselekedetekkel, sokszor csupán az együttműködés puszta megtagadásával.”
„A háború vihara még nem érkezett el hozzánk. Tudat alatt éreztük a veszélyt,de könnyebb volt süketnek és vaknak mutatkozni, mint levonni a terhes konzekvenciákat. Az ország nagy része nem gondolkodott, örült a mának,és nem foglalkozott a holnappal. Ez a vihar előtti csend alkalmas pillanat lehetett volna az utolsó évtizedek illúzióinak és tévedéseinek fel- számolására. Ehelyett, rövidlátó pártpolitikai szempontokból vezetve fokozták a szellemi zűrzavart. A gyűlöletkeltés, a hazugság és ferdítés a politikai propaganda megtűrt eszköze lett. Elnyomta azoknak a keveseknek a józanságra intő szavát, akik népszerű szólamok helyett a reálpolitikai követelmények, a kizárólagos magyar szempontok figyelembe vételét hirdették.
A jobboldali politikai program szegénységében a zsidóság elleni lázítással, ezeréves határaink visszaállításával, a német győzelmek felnagyításával operált és a háborúra hivatkozva minden szociális reform időszerűtlenségét hirdette.”
„Ha nem jött volna fasizmus, soha nem lett volna vad antiszemitizmus Magyarországon. Az asszimiláció természetes folyamata minden esetleges versengést, ellentétet elsimított volna. ….Nem a zsidóság , hanem a magyar elit évtizedes mulasztásai következtében radikalizálódott a közszellem.”
„ A zsidógyűlölet csak egyik terméke a fasiszta ideológiának. A nemzeti szocializmus propaganda mesterének, Göbbelsnek a boszorkánykonyhájában a tudatos gyűlölet-szítás csak egy volt a sok mérgező recept közül. Propaganda gépezetének lényege a tömegpszichológia tudományos alkalmazása volt, a tömeg-ámítás és butítás érdekében. Az embert egészséges ösztöneivel ellentétes magatartásra bírták. Megszüntették az emberben az érzés, a gondolkodás, az önálló cselekvés ösztönös jelentkezését. Joggal vádolható ez a korszak azzal. hogy kiforgatta az egyént önmagából és aljas politikai célokra használta fel. Nem a politika szolgálta a közösség érdekeit, hanem a szabad elhatározásokból megfosztott embert állították politikai célok szolgálatába.”
„Ahol nincs információ és nem lehet értesüléseket kicserélni, ott megbénul az önálló véleményformálás, a gondolkodás. A közvélemény reakció nélküli amorf tömeggé válik. Ettől kellett félteni országunkat. Éreztük , tenni kell valamit. Meg kell erősíteni azok táborát, akik megőrizték józan látásukat, és magyar szempontok alapján a német sikereket….a hírhamisítással felvettük a harcot.(KIS ÚJSÁG) Számos más nagytekintélyű napilap: MAGYAR NEMZET, a NÉPSZAVA, az ESTI KURIR és sokan mások, bátran teljesítették információs kötelességüket . …Megtanultunk a sorok között az igazat megírni. Olvasóink pedig elsajátították a sorok közé rejtett igazság olvasásának művészetét. Elemeztük a hadijelentést, arra törekedtünk, hogy leleplezzük hazugságait.”
„ a kizárólagosan magyar célokat szolgáló politika legfőbb akadálya a szolgalelkűek versengése volt. Nyilasok és jobboldaliak egymásra licitáltak és számukra semmi nem volt elég németbarát. Németebbek voltak a németeknél. A lovagias magyar nemzet a fegyverbarátság nevében, minden áldozatra kész,- hirdették ezek a konjuktúra lovagok.
Aki ennek ellentmondani merészelt, az szerintük az igaz magyar érdekek, a revízió, a németek által ígért új világrend ellen fordult és baloldalivá, sőt kommunistává lett. Kevesen mertek ennek ellentmondani, szembeszállni egy mesterségesen ránk kényszeritett hangulattal. Így vált nemzeti érdekké a furfangos, hátsó utakon járó politika, néha még a megalkuvás is. Meg kellett tanulnunk: engedni kell, ahol muszáj – ellenállni ott, ahol csak lehet.”
Bár személyes érintettségből kezdtem Dessewffy Gyula: tanú-vallomás című könyvének olvasásához, de hamarosan rájöttem, hogy az elénk tartott tükör, vagyis a magyar múlt történéseinek, hibás lépéseinek, tévedéseinek, a tömegmanipulációs eszközeinek megismerése, sok haszonnal járhat a jelennek és a jövőnek is.
Budapest, 2019. február 10.
Véghné Reményi Mária